VÉRFIGARÓ

Haj befelé még nem nőtt. Ismét eljött a nap, amikor ki kellett vágnom a gyereket a megszokott környezetéből. Előre felőrlődtem a gondolatától is. Sűrűn ismételgettem magamnak, hogy tudok mammutra vadászni lepkehálóval, csak a megfelelő mammut és a megfelelő háló kell hozzá.

Fotó: Fülöp Máté

Örök optimista lévén mindig megpróbálkozom azért 1.0 módszerrel, mert hajat vágni állítólag így szoktak, és múltkori óta hátha… Majd jó kis bemutatom neki előre a hajvágós illusztrációs képkártyát, s ha eljött az időpont, simán odamegyek, körbetolom az ollót, könnyed mosollyal közvetítem anyai szeretetemet a világegyetem felé és mindenki örül. Összesöprök, taps, új ember. Nos sem könnyed, sem mosoly, sem tapsot nem vág hozzám senki, csak egy visítást és egy „végeolló” kinyilatkoztatást, vagyis húzzak el. Fáj neki és nagyon messzire kíván engem, tudom én. A képkártyát pedig már ott megsemmisíti, amikor meglátja. Egyébként is ne már, így bárki tud hajat vágni, istenem, annyira középszerű. Én majd kiötlök valami eredetit. Mert az nem lehet, hogy elmarad a kihívás. Hol marad a betevő stressz és frusztráció? Hová lett a régi tűz??? Jöhet a B, C és D terv.

B: mondjuk lenyomom a gyereket fixbe a vászon elé. Beüzemelem a villanypásztort és nézheti Thomast, Percyt, vagy amelyik aktuális beteget éppen akarja. Közben én majd észrevétlen megejtem a beavatkozást, mintha ott se lennék. Se fájdalom, se diszkomfort, észre sem veszi. Ez a furfangos kis haditerv egészen addig, és csak addig operál, hogy beindul a látnivaló. Nézi. Állok a kisded mögött, elrebegek magamban egy imát, hogy ne akarjam egyből lenyomni, amikor majd menekülőre fogja, és kézbe veszem a pengét.

Arra gondoltam akár fel is szenteltethetném előtte a vasat hátha az használ, de kár lenne a vízért. Ekkora ökológiai lábnyomot egy kis gyapjúért… Szóval amint hátulról közelítek a gyanútlan tarkó felé, azzal egy időben szakad fel a delikvens szájából a vinnyogás szerű hang, ami az olló és a fej közötti távolság csökkenésével egyenes arányban hangosodik, végül a közösségei szellem jegyében magam is átveszem a hangot és együtt vinnyogjuk be a teret. Pazar. Ezzel a feszültséggel az egész éves áram-ellátásunk meglenne. A közös frekvenciájú kínkánon tetőpontján hisztériázva megszabadulok az ollótól, arcomat kezeimbe temetem, kicsit rángatózom, de éppen annyit amennyi úgy pont jólesik és átélem a teljes tehetetlenség légüresen agyrohasztó hatását. Valahogy szeretem ezt gyakorolni. Már-már kezdek ragaszkodni hozzá. Végül megszavazzuk a mindenkinek tökéletes megoldást: egy hétre felejtsük el az egészet a francba. Ő pedig egészen nyugodtan ül tovább, túlnőtt bitliszrőzsével büszke homlokán.

Aznap, mikor úgy érzem, ismét a tettlegesség napjára ébredtem, a helyzet felszámolását általában már leginkább a gyermekvédelmi szervektől való félelem motiválja. Jöjjön a C terv: adj a kézbe bármit, amit nyomni lehet, hangot ad és mozog. Telefon, tablet, macska. Rákészülök, és jelentőségteljes pillantással átnyújtom a „szert”. Eddig jó. Óvatosan próbálom a nagy, mindent látó hátsó szemet átverni, de a lefolyás a korábbival rokon: olló, szentelés-minek?, közelítés, vinnyogás, futás, anyázás. „Végeolló”. Tekintve, hogy ez már az a pont, ami felér egy hadüzenettel, mi pedig megoldást keresünk, szükség törvényt bont. Egyrészt kiderült, hogy a gyermekem valójában vízipók, és több szeme van, mint foga. Másrészt az is kiderült, hogy egy hangyabokányit nehezen viselem már a kudarcot. Összegzés: jöjjön, aminek jönnie kell. A D-day. Az éj leple alatt, hidegvérrel fogok támadni. A harc mezején edzett keményre az élet. A sokévnyi hajszobrászati frusztráció mián okleveles alattomban nyíróvá váltam. Vérfigaro, személyesen. Vérontásomat rögzítendő tettemre hívtam Mátét, a Dokumentátort. Gondoltam, társaságban mégiscsak élvezetesebb az egyébiránt mindig kétes kimenetelű tollfosztás. Nem csupán azért kétes, mert a dizájn a fekvő helyzet miatt törvényszerűen egyedi és megismételhetetlen lesz, hanem azért is, mert ki tudja, egyáltalán meddig jutok el a folyamatban? … meg aztán, ha az ember végre a „szükségtörvénytbont” égisz alatt kommandózhat, akkor adjuk meg a módját, nem igaz? Sátáni kacaj. Látszik, hogy sokesélyes a végkifejlet, de a helyzet megoldást kíván. Tudom, hogy majd visszakapom, amint tudatára ébrednek a népek, de egyrészt addigra nekem már úgyis kihullik az összes hajam, másrészt hol van még karácsony. Sokatlátott Máté nem tudott elkésni, Ábel tíz után is maxra kipattant szemekkel virrasztott az ágyban, nehogy lemaradjon arról, amikor a molylepke észak-déli irányban is harmadszor szeli át a szobát a setétben.

Úgy fél tizenegy magasságában kezdett eluralkodni a vihar előtti csend a szobán. Megközelítettük az objektumot. Én elöl próbáltam láthatatlan és hallhatatlan lenni az ollóval, Máté hátul próbált nesztelenül átmedvézni a parketten, kezében az optikával. Öt-hat drill és egy óra üresjárat után sikerült különösebb esemény – ébredés – nélkül elkúsznunk a tetthelyig. A gyermek aludt. Vágtatok már hajat szálanként? Ne csináljátok, nem jó nektek. Tincsenként, majd kényszerből nagyjából tényleg szálanként vettem kézbe az ügyet. Ábel sem volt kevésbé alapos, minden egyes nyisszantás után hangot adott felháborodásának. Kirántotta a fejét a vas alól, és úgy hessegette el az ollót, mint a legyet. Nyisszant-vinnyog, nyisszant-vinnyog. Éjfélre elértem a tűréshatárt, Ábel kitiltott. Kétoldalt hosszú, felül szinte kopasz. Most nagyjából hozta egy törperabbi formáját. Farsangra már volt ötlet, úgyhogy rövid hezitálás után úgy láttam azért most az egyszer még kimentem. Sokatlátott Máté úgy döntött eleget látott, és a bizonyítékkal tekercsein elhagyta a tetthelyet. Egyedül maradtam az áldozattal. Még másfél órát küzdöttem a tökéletes golyófejért. Ennyi idő alatt egy teljes birkanyáj gyapját begyűjthettem volna. Reggel beütött az igazi kinderszörprájz, a tükör előtt állva próbálta felfelé húzni a haját és közben azt ismételgette, hogy nagyon fáj. Hát a szívem szakadt meg, tényleg na, de olyan csinos lett. Sajnáljátok szépen, persze, megérdemli, de aztán térjetek rá a velem való együttérzésre.

Legutóbbi posztok

© 2016-17 Neurofitnesz. Minden jog fenntartva.

  • Facebook B&W
  • Twitter B&W
  • Instagram B&W