ÉN NEM A FINÁT NÉZEM

Amikor az ember auti gyereke közli, hogy pelust kér, aztán bevonul a fürdőbe, akkor evidens lenne, hogy ugyan este negyed tíz van, de mindjárt kész lesz, te meg addig itt szépen elolvasgatsz, megnézed a nagy vizes pörgést, mert mindenki erről beszél és tvítel és posztol. Aztán várod, hogy jöjjön a gyermek a kész tartalommal, mondván, hogy „kicseréljük”, ám gyanúsan hosszan olvasgatsz. Nyugalom vesz körül. Már-már fájnak ezek az ajándékpercek, mert tudod, hogy ára van ennek. Odamész kicsit, megsürgeted, majd röpke tíz perc múlva ki is jön, begaloppozik a nővére törölközőjében a szobámba és közli, hogy "nem szabad a vízben". És közben akkora rajzfilmfigura vigyor van az arcán, hogy maga sem gondolhatja komolyan. Ez a vigyor mindig akkor jelenik meg, amikor már előre kompenzál valamit azzal, hogy iszonyatosan cuki. Összes foga kint, magasra emelt szemöldök, gigantikus zöld tekintet. Zavart érzek az erőmben, és minden okom megvan rá. A vigyor nem az elvonulás eredményére utal, mint később kiderül. Ekkor már tudtam, de nem sejtettem, hogy nem a fina látványelemek megítélése lesz az esti rágódásom tárgya, valószínűleg már egy grafikonos fina összefoglaló értelmezése is meghaladná a képességeimet a nap végén. Kicsit reméltem, hogy csak megfürdött újra, és tisztában van vele, hogy nem illik ezzel húzni az időt, ezért feddi meg magát helyettem. Amíg kiérek a fürdőbe már felhőként vonul fölöttem a gondolat, hogy azért talán mégsem lesz ekkora mázlim, és vagy a teljes flakon folyékony mosószert segítette bele ismét a klozetba, mert olyan szép, amikor az egész kagylóban rózsaszín a tó vize, vagy mondjuk megint a felmosófával vagy a vécépumpával úszott egyet. De nem, nem. Nem aprózza el a tehetséget ilyen elcsépelt poénokra. Újabb sóelemmel bővült a személyzet esti szórakoztatására fenntartott repertoár. Én nem is tudom, nem lehet bérbe adni gyereket akciórendezőnek? Valaki? Katasztrófafilmes gagmannek? Biztonsági teszternek bútorgyárba? VV gyermekmatiné a dzsungelben? Akar valaki fogyni? Már rég lefoglalhattam volna valami fasza kis táj kiruccanást a gázsijából, kifogyhatatlan. A fürdőben az a látvány fogad, hogy a felmosó vödör teljes, egykori, tehát koszos tartalma most szépen eloszlik a fürdő teljes, jelenlegi, nem is oly rég még frissen felmosottnak számító felületén. Erre vonatkozott hát a "nem szabad a vízben" mondat, amit ugyan rosszul ragoz persze, de legalább verbálisan megnyilatkozott, és ha minden meta és egyéb kommuikációt beleszámítok, akkor talán azt akarhatta mondani, hogy "Nem szabadott volna a mocskos vizet egy mozdulattal és igen nagy élvezettel szétterítenem a padlón, mert ugye Mama totál ki fogsz rajta akadni, mert amúgy is totál készen vagy, de nézd százwattos a mosolyom, és ugye milyen szép vagyok, léciléci neharagudjálmegszeretlek". Nem mondom, hogy nem borít ki már ez, mert egy igen hosszú mondatot elmondtam magamban, ami kevés információtartalommal bírt. Viszont legalább jól esett. Lassan összevakarom magam az ámulatból, felnyalom a koszos vizet a padlóról, aztán vizet cserélek, és felmosom szépen meditatív állapotban a fürdőt, ma már immár másodszor, és közben arra gondolok, hogy sokan ezt megteszik csak úgy is, a tisztaság vagy a jó illat kedvéért, naponta ötször, mert jó az, és most én is lehetnék olyan, hátha ezzel a tudattal kevésbé fáj. Közben a félig kihúzott fürdőszobai fiókokra réved a tekintetem. Tatárjárás nyomai olvashatóak le. Minden, ami szeretett volna az eredeti csomagolásában megmaradni a rendeltetészerű felhasználásig, az most már nincs ott. Azt hiszem valahol érezhette az otthoni vizesvébé lebonyolítója, hogy ár-érték arányban kicsit túllőtt a célon. Még hogy szociális viselkedésben elmaradott, muhahha, ugyan már. Ekkora stratégát. Pontosan érezte, hogy most szükség van arra hogy odategye magát és megfeledkezzek az özönvízről. És tulajdonképpen örülök, mint amikor először kaptam rajta, hogy megpróbál kicselezni, mivel az nagyon összetett és elvont gondolkozást igényel. Ezt talán csak a többi auti szülő érzi át, hogy ilyen fejedelmi érzés az, amikor a gyereked először csal a társasjátékban, vagy megpróbál manipulálni, de a lényeg az, hogy ő maga válik kevésbé kiszolgáltatottá azzal, hogy erre képes. És mi ezért izgulunk minden nap. Szóval miután lefeküdt végre, és ott is maradt, felemlegette szépen a korábbi rajzos képregényes poénját, amivel nemrég jól meghatott. Fekszik a sötétben az ágyában, és azt mondja, hogy: Z Z Z Z Z… papír, Z Z Z Z. Tudta, hogy tudom, és hogy mindent felülír ezzel, ami a fürdőben hamupipőke üzemmódban átsuhant az agyamon. Íme a pár nappal ezelőtt készült alkotás alant, forrás megjelölés gyanánt. Az az ágyban ott ő maga. Mellette pedig én. És még azt is tudja, hogy pont így nézek ki, amikor ő végre egy helyben van, és elalszik.


Legutóbbi posztok

© 2016-17 Neurofitnesz. Minden jog fenntartva.

  • Facebook B&W
  • Twitter B&W
  • Instagram B&W